A 2001. szeptember 11-i, Világkereskedelmi Központ elleni támadás után rádöbbentem, hogy a világban, ahol élek, szinte senki nem ismeri az iszlám tanokat. Én több, mint 40 éve kezdtem el tanulmányozni az iszlámot, így elhatároztam, hogy az életemet annak fogom szentelni, hogy ennek az ideológiának a politikai aspektusát megmutassam a világnak. Amint megértjük a tanokat, megértjük a történelmet, és meglátjuk, mit hoz a jövő.

Az oka annak, hogy kevesen ismerik az iszlám tanokat az, hogy a Trilógia szövege bonyolultan megfogalmazott. A Korán közismerten nehéz olvasmány. Ezzel a könyvvel könnyedén megérthetjük az iszlám tanokat.

A könyveimben alkalmazott módszer az iszlám tanok megértéséhez:

• Az iszlám tanokat tanulmányozzuk, nem a muszlimokat. Az iszlámnak van egy politikai tana, csakúgy, mint egy vallási. Ez a könyv a politikai iszlámról szól, nem a vallási iszlámról.
• Egyszerű és lényegre törő megfogalmazás. A cél az önképzés.
• A tanulás szinteken történik. Ez a kötet egy négy szintes képzés első lépése.
• A könyv egy új nézőpontot mutat be. Az iszlám az emberiséget a muszlimokra és a nem-muszlimokra osztja. Ez az kiadvány a nem-muszlimok szemszögéből íródott, így a vallási tanoknak nincs jelentőségük. Az iszlám sok mindent követel a nem-muszlimoktól, erről szól ez a kötet.
• A könyv objektív információt tartalmaz, nem véleményt. Minden hivatkozás elolvasható és leellenőrizhető a bekezdéseket megelőző hivatkozási szám segítségével. Olvassuk el, és vizsgáljuk meg magunk, igaz-e.
• Az írás tény-alapú érvelésről szól.

Egy ismert ellenérv az iszlám tanokkal szemben az, hogy a mérsékelt muszlimok nem követik azt. Ezek a könyvek nem a muszlimokról szólnak, akár mérsékelt, akár szélsőséges, hanem az iszlám politikai tanairól és történelméről.

Ha egy muszlimot kérdezel meg az iszlámról, csupán egy személyes nézőpontot kapsz. Melyik muszlimot kérdezed meg, a mérsékeltet, vagy a dzsihádistát? A mérsékelt és a dzsihádista muszlimok is mind Mohamed szunnájának és a Koránnak hódolnak be.

Szerencsés, hogy olyan időket élünk, amikor az iszlám tana elérhető mindenki számára, aki kíváncsi rá. Az iszlám magával ragadó téma – kellemes olvasást!

Bill Warner, PhD

Nemrégiben zajlottak le a választások Amerikában, itt van hát az ideje, hogy vessünk egy pillantást a dimmik egyik kedvenc mitoszára: az iszlám demokratizálhatóságára. Sok vért és verejtéket követelt Irakban, hogy demokratikus értékeket hozzanak az iszlámba.

De nem számít, mennyi vér és verejték lett oda; az iszlámnak annyi köze van a demokráciához, mint egy disznónak a repüléshez. Az iszlámnak komplett rendszere van a politikáról és a kormányzásról, amit Mohamed alkotott meg. És ahogy a disznókat sem repülésre teremtették, az iszlám politikai tana sem fér meg a demokráciával.

Ennek oka Mohamed tökéletes példája. Mohamed csakis akkor ért el sikereket, amikor politikussá és harcossá vált. Talán vannak olyan politikusaink, akik politikai törekvéseik eszközeként használják a vallást, de nincs olyan politikus, aki istent képviselné. Mohamed istent képviselte. Minden muszlim azt tette, amit mondtak nekik. Mohamed nem tartott fent egyfajta ősi demokráciát; Mohamed és Allah mindent “leszabályozott” a legapróbb részletekig.

Az érvelés ezen pontján szoktak a muszlimok a demokrácia egyfajta modelljére utalva azzal a példával élni, amikor Mohamed a társaival tanácskozott. A badri csatában az egyik férfi megkérdezte Mohamedet, hogy a háborút Allah rendelte-e el? Mohamed azt válaszolta, hogy ez az ő parancsa volt és nem Allahé. A férfi rámutatott, hogy ha a katonák a kút előtt sorakoznának fel, az előnyére válna az iszlámnak és Mohamed meg is fogadta a tanácsát.

Az érv úgy szól, hogy Mohamed hallgatott azokra, akik ezt támogatták. Vagyis az iszlám demokratikus. De ha elolvassuk a teljes szírát (Mohamed életét) és a hadíszt, az efféle támogatói “voksok” meglehetősen ritkák.

Íme egy példa arra, hogy mennyire nem demokratikus az iszlám.

Abu muszlim könyve 020, 4573. szám:
[…] Nem lenne jobb eltávolítani [az uralkodók legrosszabbikát] a kard segedelmével? Mohamed ezt mondta: “Nem, mindaddig amíg hívőket gyűjt köztetek. Ha bármi utálatosat is találtok benne, gyűlöljétek a segédeit, de soha ne tagadjátok meg az ő parancsát.”

Röviden: mindaddig, amíg a vezető muszlim, engedelmeskedni kell neki még akkor is, ha az illető egy zsarnok. Ez lenne a demokratikus nézőpont? Mi van, ha Szaddám Huszein a diktátor? Engedelmeskedj neki.

De nem ez a valódi oka, amiért soha nem lehet demokrácia az iszlámban. A valódi ok a káfír szóban rejlik, ami egy politikai kifejezés. A muszlim felsőbbrendű a káfírral szemben a politikában és a kultúrában, és a káfírnak alá kell magát vetnie az iszlám akaratának a közügyekben. A demokrácia az aranyszabály elvén alapul. Az aranyszabály egyenlőséghez vezet a jogban és a politikában. De egy muszlim és egy káfír nem lehet egyenlő a politikai iszlámban. Márpedig a demokráciában minden szavazat egyenértékű. Itt ellentmondásba ütközünk és az történik, hogy a demokrácia behódol az iszlámnak és az önkénynek.

Van egy harmadik ok is, amiért nem képes az iszlám demokratikus lenni. A demokráciák az emberi jogok elvének forrásai. Az iszlám nem garantál emberi jogokat a káfírok számára.

A keresztények adják az iraki lakosság 3%-át és az Irakból elmenekülők 30%-át. Miért? A politikai iszlám általi üldöztetés miatt. Nagyjából 1300 évvel ezelőtt Irak keresztény volt. Hamarosan 0% keresztény lesz. A tragédia az, hogy mindez nem fontos a média vagy az egyház számára.

De térjünk vissza tárgyunkra. A lényeg, hogy az iszlám csak a muszlimokat ruházza fel teljes joggal. A káfírok, a keresztények és a többiek másodrendű állampolgárok, lényegében félig rabszolgák. Ez az egyenlőtlenség benne van az iszlám doktrinában és példák sora is alátámasztja. Ha Mohamed demokráciát akart volna, szent példaként gyakorolta volna a demokráciát. Ő viszont egy felsőbbrendű, megkérdőjelezhetetlen uralkodónak volt a szent példája.

Az iszlám tökéletes, egyetemes, komplett és örökérvényű. A reformáció nem opció. A demokrácia pedig a politika káfír formája és ellentétes az iszlámmal.